2012. augusztus 1., szerda

Varrógép


Múlt héten végre megérkezett otthonról a varrógépem. Mikor még Új-Zéland volt a közvetlen úticél, lélekben felkészültem arra, hogy a varrós holmijaim nem jöhetnek velem, mert a magas szállítási költség miatt nem éri meg magunkkal vinni őket, kint pedig biztos nem ezek szerepelnek majd az elsődleges beszerezni valók listáján, így egy-két évre le kell majd tennem a varrótűt. Azután amikor változott a terv, és London felé vettük az irányt, elkezdtem számolgatni, hogy ide vajon magammal tudom-e hozni a gépemet (és mindent ami ezzel jár). Úgy voltam vele, hogy majd ha ősszel hazalátogatunk, eldöntöm, mi legyen. Ahogy azonban teltek-múltak itt a hetek, egyre jobban éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Megpróbáltam az űrt „fejben varrással” kitölteni, még a Varróház internetes nyári táska fesztiváljára is beiratkoztam, hogy legalább gondolatban hódolhassak a hobbimnak. Párom egy ideig csendben nézte a szenvedésemet, azután elege lett, és azt mondta, küldessem ki a gépemet. Szerencsére időközben találtunk egy szállítócéget, ami a postánál jelentősen kedvezőbb áron szállít csomagokat Anglia és Magyarország között. Édesanyám összecsomagolta nekem az alapvetően szükséges felszereléseket, útnak indította, és pénteken végre kézhez kaptam a csomagokat. Boldogságom azóta határtalan!! :)