A hosszú blogszünet alatt kétszer is jártunk Magyarországon, és a legtöbb ismerősöm erről a témáról kérdezgetett, így gondoltam most részletesen írok róla. Előrebocsátom, hogy az itt leírtak az én személyes tapasztalataimat és véleményemet tükrözik, illetve elsősorban Londonra vonatkoznak, az ország többi részéről nem sok információm van, azok is csak másodkézből.
Kezdjük az
alapokkal. Magyar állampolgárnak nincs szüksége sem vízumra, sem
munkavállalási engedélyre, hogy az Egyesült Királyság területén munkát
vállaljon. Egyszerűen csak ide kell jönni, igényelni egy NI számot, és találni
egy munkáltatót, aki alkalmaz minket. Ez utóbbi azonban nem olyan egyszerű.
Az első alapeset,
hogy valakinek egy nagyon keresett, piacképes végzettsége van, lehetőleg több
éves munkatapasztalattal, és angol nyelvtudással. Ekkor akár otthonról is lehet
munkát találni, ahogyan azt a párom is tette. Vannak szakmák, például asztalos
vagy vízvezeték szerelő, ahol még a nyelvtudás sem annyira lényeges, csak jó
szakember legyen az illető. Van asztalos ismerősöm, aki nulla angol
nyelvtudással érkezett, mégis hamar talált munkát. (Azóta már jól megtanult
angolul, sőt a lengyel nyelv alapjait is elsajátította a kollégáitól.)
Ha valakinek
nincs jó szakmája, de a nyelvet jól beszéli, annak sincs oka elkeseredni, a
vendéglátás és a kereskedelem területén hamar lehet munkára lelni. Legjobb
példa erre az egyik barátnőm, ő két nap alatt talált állást egy belvárosi
étteremben, sőt két másik helyre is behívták volna próbanapra, ha addigra nem
fogadja el a meglévő ajánlatot. Ilyenkor azonban az időzítés is számít, itt is
vannak holtszezonok, amikor kevés a munkalehetőség, ilyen leginkább az év
eleje, de a jó idő és a turistaszezon közeledtével megélénkül a munkaerőpiac.
Mindenképpen érdemes az életrajzot személyesen bevinni az adott céghez, mert ha
csak azt látják, hogy most érkeztünk az országba, szinte biztosan félre is
teszik, de ha egy személyes találkozásnál rögtön kiderül a magabiztos
nyelvtudás, akkor jó eséllyel pályázhatunk. Aki ilyen téren szeretne
elhelyezkedni, annak azt ajánlom, nyomtasson ki egy nagy kupac életrajzot, és
vegye nyakába a várost. A fent említett barátnőmmel mi elindultunk a
belvárosban, és minden utunkba eső boltba, kávézóba, étterembe betértünk, és
leadtuk az életrajzát. Sok helyen egyből le is ültették egy gyors
beszélgetésre, volt ahol rögtön ki kellett töltenie egy felvételi tesztet is, és
mint mondtam, hamar sikerrel is járt.
Vannak, akik
minimális angoltudással érkeznek a szigetországba, az ő helyzetük a
legnehezebb. Ilyenkor elsőnek a munkaerő-közvetítő cégeket érdemes megkeresni.
Ezek az ügynökségek különböző gyári, raktári munkákra közvetítenek ki
embereket, ezek főleg betanított munkák, semmilyen szaktudást nem igényelnek.
Ezek azonban nem fix állások, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy cégnek
szüksége van néhány extra dolgozóra , akkor kér az ügynökségtől embereket, ha
ez egy héten egy nap, akkor egy nap, ha a következő héten sok a munka, akkor
lehet hogy 5-6 napra is kell menni, a következő héten viszont lehet hogy semmi
nincs. Ezek a munkák tehát nem kiszámíthatóak, viszont a semminél ez is több,
amíg az ember nem talál jobbat, addig ennek is örülni kell. Persze ha valaki
jól dolgozik, akkor egyre többet hívják, sőt az is előfordulhat, hogy utána fel
is veszik az adott céghez. A munkaerő-kölcsönzők egész évben toboroznak
embereket, sokszor már másnap lehet menni dolgozni, így aki nem biztos állásra
jön ki, és nem bánja a fizikai munkát, annak érdemes ezzel kitöltenie az űrt,
amíg nem sikerül valami állandót találni. Vidéken sok az idénymunka is, lehet
almát szüretelni, farmokon dolgozni, de ezek csak időszakosak, legtöbbször néhány
hét, esetleg egy-két hónap.
Azt hiszem,
tömören ennyit tudnék erről mondani, ha valakinek esetleg kérdése van, azt
kommentben, vagy emailben küldje el, ha tudok, szívesen válaszolok.
