A következő
hétfőn párom már munkába állt, így egyedül maradtam otthon. Időközben
megérkeztek a csomagjaink Magyarországról, ezeket kellett kipakolnom,
elrendeznem, és persze rengeteg beszerezni való is volt még. Sok apróságról nem
is tudjuk hogy kell, amíg nem hiányzik: tettem volna be a húst a sütőbe, de nem
volt alufólia hogy letakarjam, szerettem volna kiteregetni a mosást, de nem
volt ruhacsipeszem, stb. Így aztán napjában többször is mehettem boltba, de
legalább a hét végére már kezdtem tisztába jönni az árakkal, és hogy mit hol
érdemes keresni.
Nekiláttam sorban
kimosni a függönyöket, és eközben felfedeztem, hogy kivétel nélkül az összesen
van legalább egy varrás ami el van szakadva. Nem tudom, az előző lakó mit
csinált velük, a függönybe kapaszkodva hintázott, vagy ki tudja mit művelt.
Sebaj, tű cérna elő, az alap varrókészletet még otthon összeállítottam, így egy
délután alatt készen lettem velük.
A hét során jöttek bekötni az internetet, ellenőrizni a
gázórát. A szerelőkkel legalább tudtam egy kicsit angolul beszélgetni, ami jelentősen
növelte az önbizalmam, mert remekül megértették amit mondtam, és én is őket,
így már nagyobb magabiztossággal vághatok bele a munkakeresésbe. Az egyetlen
kudarc az volt, mikor az indiai boltosnak próbáltam elmagyarázni, hogy
sütőzacskót szeretnék, mire ő egyre csak a tortaformákat mutogatta nekem.
Sütőzacskót azóta sem találtam sehol ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése